|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 7 találat | lapozás: 1-7 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Kakucs Lajos 2003. július 15.Nyárádremetén bemutatták a nyolcvanöt éves dr. Birtók Kovács Ferenc: Nyárádremete monográfiája /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című munkáját. A monográfia ötlete dr. Kakucs Lajostól származik. A Németországban élő történész szintén Nyárádremete szülötte, ő kérte meg a falubelieket az adatgyűjtésre. A könyvet Bíró János szerkesztette. Háromszáz darabot nyomtak belőle, ebből több mint százötven még a bemutató előtt elkelt. /Nagy Botond: Remete az iskolában. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 15./2008. október 6.Tudományos ülésszaknak, könyvbemutatónak, kerekasztal beszélgetésnek is helyet adott a Nyárádremetén megrendezett háromnapos faluünnep. A Máté Levente fafaragásait, Vass Lóránd üvegbe zárt kompozícióit és Máthé Edit olajfestményeit bemutató tárlatnak otthont adó kultúrházban a falu jelenéről és jövőjéről beszélgettek, illetve bemutatták dr. Kakucs Lajos falumonográfiáját. A nyárádremetei születésű, Németországban élő kutató-történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső munkatársa egyetemi évei alatt kezdte szülőfaluja történetét kutatni. A Mentor Kiadónál megjelent kötetben a szerző a falu múltjának minden részletére kitér, a munka egyszerre történeti szociográfia, életrajzi lexikon, helytörténet, néprajz és folklór, régészet és környezetismeret. /Antal Erika: Faluünnep Nyárádremetén. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./ Dr. Nyulas Ferenc, Erdély egykori főorvosa, jeles kémikus, a himlőoltás erdélyi bevezetője, a mangán egyik felfedezője, a magyar kémiai szaknyelv egyik első megalapozója, Nyárádremetén született. Szülőfaluja nem feledte el nevét, 1999-ben róla nevezték el a helyi általános iskolát, idén pedig – születésének 250. és halálának 200. évfordulója alkalmából munkásságára emlékeztek a falunapokon tudományos emléküléssel. Október 3-án a Böjte Csaba által vezetett dévai Szent Ferenc Alapítvány nyárádremetei házának felavatásával, majd a kultúrotthonban gyűjteményes tárlatnyitóval kezdődtek a Nyárádremetei Falunapok. /Nagy Botond: Remetei falunapok, avagy dr. Nyulas Ferenc emlékezete. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 7./2008. október 13.A Bánság történészeként tartja számon a köztudat dr. Kakucs Lajos kutatót, aki több mint két évtizede német állampolgárként forgatja múzeumok és levéltárak dokumentumait. Kakucs Lajos munkája, a Maros megyei Nyárádremete falumonográfiája 2008-ban jelent meg a Mentor Könyvkiadónál. A szerző hosszabb ideig a temesvári múzeum gazdaságtörténeti kutatója volt. Rövidesen napvilágot lát Szegeden Kakucs Lajos Mesterségek, céhek és iparfejlődés a Bánságban 1717-1918 között című munkája. A kétszáz évet felölelő szakkönyv hiánypótló és a jövőbeli kutatók számára alapvető munka, amelynek román nyelvű változata (Bresle, manufacturi si dezvoltarea industriala a Banatului intre 1717-1918. Timisoara, 2008) is elkészült, s rövidesen a Bánság Múzeuma és a temesvári Mirton Könyvkiadó jóvoltából a könyvpiacra is fog kerülni. A térség török uralom alóli felszabadulása (1716. október 18.) után a tartomány katonai és polgári kormányzója, Claudius Florimundus Mercy gróf a kézművesség és a gyáripar telepítését szorgalmazta. Ezen az alapon került Temesvár az iparfejlődés élvonalába. Méltán nevezték a 19. században „magyar Manchester”-nek. A megjelenés előtt álló könyvében a szerző nemcsak Temesvár, hanem az egész Temesköz ipartörténetét összegzi, értékes adatokat tesz közzé a nagyobb települések céheinek és ipartestületeinek munkásságáról is. A német, román és magyar nyelven publikáló kutató könyve azért is nyereség, mert dr. Kovách Géza aradi történész halála óta magyar nyelven elenyészően kevés kiadvány foglalkozik a térség gazdaságtörténetével. Kakucs Lajos további tervei: magyarul is kiadja a Bánság 18-19. századi mezőgazdasági fejlődéséről írott könyvét és átfogó tanulmányt ír a bánsági, a dél-magyarországi „sváb” telepítésekről. Terjedelmes monográfiáját Temesvár és a Temesköz a török hódoltság alóli felszabadulásának 300. évfordulója tiszteletére szeretné megjelentetni. /Szekernyés Irén: Könyv a térség iparának múltjáról. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 13./2008. november 7.Kakucs Lajos Németországban élő történész úgy kutatja új hazája egy-egy régiójának múltját, hogy közben szülőföldje történetének feltárásán is dolgozik. A bánsági sváb céhek adatainak feldolgozása közben a régió magyarságának múltját is napvilágra hozza. Kakucs Lajos Nyárádremetéről indult, majd Szováta, Kolozsvár, Temesvár után 1985-ben Németországban telepedett le. Számos tanulmánykötet, tudományos kiadvány szerzője. Szülőfaluja iránti tiszteletből megírta Nyárádremete monográfiáját. A temesvári Bánsági Múzeumban tíz évet dolgozott, közben kijegyzetelte, összegyűjtötte mindazt, ami Bánság gazdasági történetét illeti és az ott élő magyarság kulturális történetére vonatkozik. Abban az időben írta meg a doktori dolgozatát Bánsági kapitalista mezőgazdaság a 19. század folyamán címmel, ami később, 1998-ban látott napvilágot román nyelven, egy magyar nyelvű változata pedig előkészületben van. Kakucsnak nagy előnye volt, hogy a régi temesvári múzeum, az első világháború után nem rendelkezett magyar nyelvű munkatárssal, a raktárakban felhalmozódott kincsekhez a román kollégák nem nyúltak hozzá. Kakucs azokból az elfekvő értékekből szervezett kiállítássorozatot, amelyek közül néhány, a bánsági falupecsétek és a bánsági céhek történetére vonatkozó, valóságos nemzetközi hírnevet szerzett. A bánsági céhtörténet kutatását folytatta, ennek eredménye a Mesterségek, céhek és iparfejlődés a Bánságban 1717-1918 között /Szeged, 2008/ című könyve, ez most románul is megjelenik Temesváron. Kakucs megírta Szent Jakab történetét Európában és a magyaroknak a Santiago de Compostella, tehát a spanyolországi Szent Jakab templomhoz történő zarándoklatának könyvét, amely német és magyar változatban is megjelent. A német nyelvű változat szemináriumanyag lett a müncheni tudományegyetemen, a magyar pedig a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Ezzel párhuzamosan gyűjtötte az anyagot szülőfalujára vonatkozóan. Dr. Birtók Ferenccel eleinte úgy tervezték, közösen írják meg, később ő egy részét, saját kutatásait nyilvánosságra hozta. /Dr. Birtók Kovács Ferenc: Nyárádremete monográfiája /Státus Kiadó, Csíkszereda/ Kakucs folytatta a kutatást, idén ő is kiadta Nyárádremete monográfiáját /Mentor Könyvkiadó, Marosvásárhely/. Dr. Kakucs Lajos (sz. Nyárádremete, 1944) történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső köztestületi tagja. Magyar, román és német nyelven közölt kulturális és gazdasági tárgyú tanulmányokat. /Antal Erika: Nyugaton – kelet vonzásában. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./2012. július 2.Könyv szülőfalunkrólA nyárádremetei templom építése 200. évfordulójára rendezett ünnepségek alkalmából mutattam be Hegyi Máriának a könyvét, a Rügybomlástól lombhullásig című 495 oldalas kötetet. Olvasva, úgy éreztem magam, mint egy vonat utasa, aki Nyárádremete, Marosvásárhely, Nagybánya, Arad, Kolozsvár, Vajdahunyad, Calafat és Bukarest érintése után visszatér a kiindulóBihar állomásra. Párhuzamosan a térbeli úttal, bejárja az elmúlt hét évtized legfontosabb eseményeit: a bécsi döntés, a II. világháború, az ötvenes évek, Sztálin halála, az 56-os magyar forradalom erdélyi hatása, a Bolyai egyetem felszámolása, a később egyre inkább az „ördög malmává” változott Bukarest, ahol hősnőnk a „csak azért is” elv alapján próbálta megmenteni, ami emberileg menthető volt, elsősorban saját makacs lelkiismeretét. E hosszú, sokállomásos útnak első része, kiindulópontja szülőfalunk, Nyárádremete, melyet a kíváncsisággal, érdeklődéssel és hihetetlen érzékenységgel megáldott, lelkében a mese vágyával született írónő úgy mutat be, hogy elénk tárul a táj, a virágokkal borított kertek és mezők színpompája, de lakóinak lelkivilága is, melyet a szeretet mellett oly gyakran annak ellenkezője – a szeretet visszafogása, a bántásig fajuló düh szabaddá eresztése – is jellemez. A nyomozó tulajdonságokkal bőven megáldott írónő nyitott szemmel figyelt és szinte megfogható hűséggel adta mindezt vissza. Nekem személyesen, és bizonyos vagyok abban, hogy szülőfalunkhoz való kötődésünkön keresztül sokunknak ezek az első fejezetek felejthetetlenek maradnak. Azért is, mert amíg az általam megírt falumonográfiában események és természetesen emberek fordulnak elő, addig Hegyi Mária falunk, népünk lelkét örökítette meg. És ez a lélek olyan, mint a környezetünk, bőven van benne szép virág, keserűség, sötétség, erőszak és fájdalom is. Idővonatunk azonban elhagyja első állomását, és utasa, az olvasó tanúja lehet annak, hogy gyerekkorában a Nyárád sodró vizétől vissza nem riadó kislány hogyan próbálja megállni a helyét az élet áramlásai, veszélyei között. Ezen a hosszú és az élet nehézségeivel bőven kirakott úton az időszakot jól ismerő, de a későbbi évtizedekben született utasnak is kitűnő lehetősége van megismerni mind az elmesélő, mind nemzedéke, a mai kisebbségben élő magyarság életútját. Az elmúlt évtizedek bemutatásánál Hegyi Mária hű marad önmagához. Életleírása őszinte számbavétel egy göröngyökkel dúsan megrakott, mégis figyelemre méltó eredményeket felmutató életnek. Dr. Kakucs Lajos Népújság (Marosvásárhely) 2014. február 28.A Szórvány Alapítvány kettős könyvbemutatója:Ormós Zsigmond, a múzeumalapító és Családi album A temesvári Szórvány Alapítvány két legfrissebb, tavaly megjelentetett könyvének a bemutatójára került sor február 26-án, szerdán az Írószövetség Szent György téri székházában. Az Ormós Zsigmond, a múzeumalapító című kétrészes kötet a Szórvány Alapítvány gondozásában jelent meg, szerzői Miklósik Ilona művészettörténész és dr. Kakucs Lajos kutató történész. Stela Simon Családi album című könyve a Szórvány Alapítvány támogatásával, a Marineasa Kiadó gondozásában jelent meg, Szekernyés Irén fordításában. A kettős könyvbemutató szép számú résztvevőjét Pongrácz P. Mária, az Írószövetség temesvári szervezetének alelnöke köszöntötte. Dr. Bodó Barna, a Szórvány Alapítvány elnöke elsőként Stela Simon Családi album című könyvének magyar nyelvű fordítását méltatta, amely egy család múltjának felelevenítése, mozaikszerű képekből. „Ezt a könyvet magyar és német nyelvre is lefordították, ami azt jelenti, hogy van benne valami, amire érdemes odafigyelni – mondta Dr. Bodó Barna –, a család, amelyikről szól, a bánsági elitet képviseli és van benne egy életérzés, ami ránk is tartozik.” „A szerző úgy beszél a régen megtörtént eseményekről, mintha tanújuk lenne, ott ülne az asztalnál, ott mulatozna a katonatisztekkel. A könyv szereplői élnek, a szerző leírja, milyen a mosolyuk, ruházatuk, modoruk – mondta Stela Simon Családi albumáról Pongrácz P. Mária. – Ez a félig álom, félig valóság hangulat olyan, mint egy varázsfátyol, élvezhetővé és irodalmilag széppé varázsolja a könyvet. A fordító érdeme, hogy ezt a hangulatot sikerül visszaadni.” „Nagy örömmel fordítottam ezt a könyvet – mondta Szekernyés Irén műfordító –, úgy vélem, hogy a szerző előnyére szolgált, hogy érett korban kezdett el írni. Az emlékírás szépségét, sokoldalúságát és dokumentáltságát bizonyos életkor és műveltség felhalmozása fokozni tudja. Itt mindegyik etnikum a maga történelmével foglalkozik, és ezek között megvannak az átjárhatóságok. Simon könyvében, aki igazi temesvári, három nyelvet beszélt, ismeri a város történelmét és kultúráját, sok olyan dolog van, ami ezt az átjárhatóságot segíti. Értékes könyv, jó lépésnek tartom, hogy magyar olvasóknak is a kezébe adja a Szórvány Alapítvány. A szerző öt könyvet írt, most az utolsó fordításánál tartok, rendkívül érdekes, nem lenne érdektelen magyarul is kiadni a többi kötetet.” Az Ormós Zsigmond, a múzeumalapítócímű kétrészes kötetet dr. Delesega Gyula méltatta, aki szerint Miklósik Ilona Ormós Zsigmond életét bemutató írása és dr. Kakucs Lajos A Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat alapítása és fejlődése című munkája lexikon jellegű, mindkettőt forrásként lehet használni. „A könyv első része Ormós Zsigmond temesi főispán életét bemutató regény, de nem regényesen megírva – mondta dr. Delesega Gyula. – A könyvben benne van a pécskai születésű Ormós ifjúsága, a pályakezdés nehézségei, a kedvesei, 1848 utáni bűnhődése, a magakeresés kínjai, a képzőművészet iránti érdeklődés kibontakozása és kiteljesedése, hivatali magára találása, munkája által kivívott megbecsülése, közéleti szerepvállalásai, műgyűjtő tevékenysége, gondoskodása testvérei, családja iránt, idős kori betegségei, visszavonulása.” A hatalmas szellemi erőfeszítés nyomán megvalósult, szigorú tényeket, dátumokat tartalmazó szövegből, lábjegyzetekből mégis kidomborodnak Ormós Zsigmond emberi vonásai. Dr. Kakucs Lajos kiválóan dokumentált írása egy intézmény átfogó története, életrajza. Saját kutatásai eredményeire is alapozva bemutatja a bánsági magyar kultúra helyzetét 1872 előtt, szól a magyar nyelv terjedéséről, a történelmi kutatásokról, régészeti leletekről, amelyek elvezettek a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Múzeum Társulat alapításához. A könyv második részéből is kiderül, hogy a Temesvári Múzeum megteremtője, anyagi alapjainak lerakója, fő támogatója Ormós Zsigmond volt. „Itt az idő, hogy Temesvár vezetői elismerjék Ormós Zsigmond anyagi, kulturális és szellemi hozzájárulásának a jelentőségét a város mai művelődési kincseinek a megalapozásához és becsüljék meg azzal, hogy sírhelyét méltóképpen megjelölik és Szakáts Béla szobrát egy kitüntetett helyen felállítsák” – mondta dr. Delesega Gyula. Miklósik Ilona a könyvbemutató alkalmából felolvasta a Németországban élő dr. Kakucs Lajos levelét, aki az Ormós Zsigmond életéről és a DTR Múzeum Társulat alapításáról és fejlődéséről szóló könyv megjelentetésének kezdeményezője volt, a nagy műgyűjtő és mecénás, közéleti személyiség születése 200 évfordulója tiszteletére. A könyvbemutatón részt vett Szász Enikő, a Temesvári Magyar Nőszövetség elnöke, aki ez alkalommal bejelentette: a Bánsági Magyar Napok keretében, május 9-én a Személységek Sétányán felállítják Ormós Zsigmond mellszobrát, Szakáts Béla szobrászművész alkotását. A kettős könyvbemutató végén Miklósik Ilona és Szekernyés Irén dedikálták legújabb köteteiket. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad), 2017. január 9.Volt egyszer egy iparvilágNagyon érdekes kiadvánnyal lepte meg az érdeklődőket a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó 2016-ban: Kakucs Lajos Céhek, manufaktúrák és gyárak a Bánságban 1716 és 1918 között című kötetével. A könyv legfőbb erénye talán az, hogy a legszigorúbban vett szakemberektől, a témában legkevésbé jártas, de a régebbi idők viszonyaira a maiakhoz hasonlóan nyitott szemmel figyelők számára egyaránt nagyon sok újdonsággal szolgál. A szerző 1975 és 1985 között a temesvári székhelyű Bánsági Múzeum történeti részlegének volt a munkatársa, és ahogy az Előszóban írja: „A romániai múzeumokban dolgozó kisszámú magyar szakember többségéhez hasonlóan kutatási céljaimat igyekeztem a politikától mentesebb gazdasági területekre irányítani. A Temesváron eltöltött évtizedben így fordultam a román kollégák által amúgy is „mostohagyerekként” kezelt bánsági mezőgazdasági és iparfejlődés múltjának kutatása felé.” 1981-ben Bánsági pecsétek címen huszonhat bánsági céhpecsétnyomót mutatott be, 1983-ban pedig a Bánsági céhek kiállításon az említett céhpecsétnyomók mellett a Bánság romániai helységeinek egykori kézművesiparára vonatkozó céhkiváltságokat, bizonyságleveleket, vándorkönyveket, ládákat, zászlókat és remekeket mutatták be. Az akkori időknek megfelelően a hatóságok nem járultak hozzá, hogy magyarországi és jugoszláviai múzeumokkal és levéltárakkal együttműködve rendezzék a kiállítást, a bemutatott anyag iránti érdeklődés mégis jelentős volt, különösen a temesvári és a környező falvak német ajkú lakosságának a körében. 1985-ben elkobozták Kakucs Lajos jegyzeteit, és csak 1991-ben sikerült visszaszereznie, ekkortól viszont már kiterjeszthette kutatásait a szerb Bánság területére is. Manapság, amikor tájainkon sorra szűnnek meg a valaha nagynevű iparvállalatok, hajdani épületeik ebek harmincadjára hagyva, vagy már le is bontották őket, szórakozóhelyeket, bevásárlóközpontokat építve a helyükre, szinte hihetetlennek tűnik, milyen pezsgő céhélet volt már a 17. században is aránylag kis vagy közepes bánsági településeken. Kakucs Lajos azzal kezdi könyvét, hogy áttekinti az 1716 előtti kézművesség, céhélet és iparfejlődés helyzetét, és ezt követően tér át részletesen a török uralom alóli felszabadulás után elindult fejlődés ecsetelésére. Ennek a témakörnek a keretében külön beszél Majdanpek, Csernestica, Újmoldova, Szászkabánya, Oravica, Dognácska, Boksa, Lunkány, Nadrág, Gladna, Ruszkabánya, Anina és Resica fejlődéséről, a céhek és manufaktúrák szervezéséről a bánsági határőrvidéken, illetve külön fejezetben a zsidóság és a céhek viszonyáról, a bánsági háziiparról és az ipartársulásokról. Szubjektív vélemény, de számomra, aki csak nagyon érintőlegesen, irodalmi művek „közbenjárásával” tudok a letűnt idők nagyon hosszas és nagyon hasznos szokásáról, az iparosnak álló fiatalok külföldi tanuló- és vándoréveiről, a bánsági iparvilág színvonalát és szakmai értékeltségét elsősorban nem az bizonyítja, hogy innen is mentek külföldi vándorlásra céhlegények, hanem hogy külföldről ide jöttek céhlegények, sőt meg is maradtak egyes bánsági céheknél. A sokszínű bánsági terület vizsgálódását Kakucs Lajos megyékre lebontva is megteszi, és bár részletesen elemzi a Krassó-Szörény és a Torontál megyebeli különböző helységek iparának alakulását, természetesen legtöbbet Temes megye határain belül időzik, ott is elsősorban Temesvár szerteágazó manufaktúrahálózatát véve górcső alá. Mielőtt az ilyen. tudományos igényű munkák esetében természetes, a forrásanyagok, a könyvészeti mutató és a gazdag, értékes képanyag közlésével lezárná művét, érdekességként még külön közli a 18. században használt bánsági mértékegységeket, illetve német nyelven is összefoglalja mondandóját. Ismétlem ugyan magam, miszerint a témában abszolút laikus vagyok, de üdvözlöm a hátsó borító szövegének utolsó mondatát, vagyis hogy „az 1716 után formálódott mai Bánság török hódoltság alóli felszabadításának 300. évfordulóján e munka talán gyújtószikra lehet a magyar, szerb és román történészek, történelmi intézetek és múzeumok közös céhtörténeti programjának szervezéséhez” Kakucs Lajos: Céhek, manufaktúrák és gyárak a Bánságban 1716 és 1918 között. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2016 Molnár Judit Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-7
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
